Ha figyelmesen vizsgáljuk a három rendszer működését, észrevehetjük, hogy a kellemetlen érzelmekért egy rendszer (a piros) felelős, a kellemes érzelmekért viszont kettő (a kék és a zöld). Amikor szorongást, haragot vagy szomorúságot érzünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a piros rendszerünk működik éppen. De amikor kellemes érzelmenink vannak, nem ennyire egyszerű a helyzet.

Sok önreflexióra van szükségünk ahhoz, hogy lassan megtanuljuk megkülönböztetni, hogy mikor működik bennünk a kék és mikor a zöld rendszer. Általánosságban elmondható, hogy a kék rendszer által keltett érzelmek inkább a kellemes izgatottsághoz, elevenséghez, energiával teltséghez, lendületességhez, a zöld rendszer által keltett érzelmek inkább egy mély nyugalomhoz és biztonságérzethez állnak közelebb. A gyakorlati elkülönítésük azonban nem ennyire egyszerű.

Megkülönböztetésük nagyon fontos a lelki egészségünk szompontjából, mert a zöld rendszer mindig elősegíti a lelki egészséget. Amikor a zöld rendszer szabályozza az érzelmeinket, akkor ezek hitelesen mutatják meg, hogy mi felé közeledjünk, míg a kék rendszer becsaphat bennünket: megerősíthet a pótcselekvéseinkben, illúzióinkban és kábítószerként működhet. Ez nem jelenti azt, hogy a kék rendszer működése ne lenne szükséges, de amennyiben csak ez a rendszer válik felelőssé a pszichológiai jóllétünkért, lelki egészségünk sebezhetővé válik. Mivel a kék rendszer felelős az önértékelését, és önértékelésünk a sikereinktől függ, kizárólag a kék rendszerre hagyatkozni a kellemes érzelmek megélésében gyakorlatilag azt jelenti, hogy a teljesítményünktől tesszük függővé lelki jóllétünket. Ennek pedig hosszú távon elkerülhetetlenül káros következményei lesznek.

Tovább árnyalja a három rendszer megkülönböztetésének nehézségét, hogy kellemes érzelmek a piros rendszerrel összefüggésben is megjelenhetnek. A piros rendszer jelzi a veszélyeket, és elkerülő magatartásra ösztönöz. Amikor engedünk ennek az ösztönzésnek, nagyon erőteljes biztonságérzetet és megkönnyebbülést érezhetünk. Ezek az érzelmek könnyen összetéveszthetőek a zöld rendszer működése közben megjelenő biztonságérzettel. Míg a zöld rendszerből fakadó biztonságérzet forrása, hogy békében vagyunk önmagunkkal és a világgal, addig a piros rendszer által előidézett biztonságérzeté a veszély elől való elmenekülés. A pillanatnyi megkönnyebbülés után az elkerülő viselkedés megerősítésével hosszú távon fóbiák és pánikrohamok megjelenéséhez vezethet.

Összegezve azt mondhatjuk, hogy a kék rendszer hatására megjelenő kellemes érzelmek veszélye abban rejlik, hogy önmagunkkal kapcsolatban csak akkor érezzük jól magunkat, ha jól teljesítünk, a piros rendszerrel összefüggő kellemes érzelmeké pedig abban, hogy megerősítik az elkerülő viselkedést. Mindkét esetben kellemes érzelmek jelennek meg, amelyek könnyen összetéveszthetők a zöld rendszer működéséből fakadó kellemes érzelmekkel. Ebből a felismerésből fakadhatna egy nagyon szigorú hozzáállás, amely rendőri szemmel hajszálpontosan meg akarja különböztetni, hogy mikor melyik rendszerből fakad a kellemes érzelem, és radikálisan el akarja utasítani azokat az értelmezéseket és viselkedéseket, amelyek vagy a jó teljesítménnyel vagy az elkerüléssel kapcsolatban okoznak kellemes érzelmeket. Ez a szigorúság viszont nagyon távol áll az önegyüttérzéstől. Pszichés folyamataink ilyenfajta árgus szemekkel való figyelése a piros rendszerünk túlműködéséhez vezet. Állandó veszélyhelyzetként éljük meg, és figyelmünk beszűkül, a szorongás, a szomorúság és a harag érzelmei árasztanak el.

Az önegyüttérző ember tudja, hogy hosszú távra vannak irányelvei, amelyekhez igazítja gondolkodásmódját és viselkedését, de rövid távon sokszor hibázik vagy kompromisszumokat köt. Ezért gyöngéden viszonyul önmagához, ha egy-egy helyzetben az elkerülő viselkedést választja (piros rendszer), vagy kellemetlen lelkiállapotából úgy próbál szabadulni, hogy valamilyen sikerrel kecsegtető tevékenységbe veti bele magát (kék rendszer). A cél nem az, hogy ilyesmi soha ne forduljon elő, hanem az, hogy egyre kevésbé. Egyetemes emberi tapasztalatunk, hogy határaink vannak, és van amikor egy ilyen megoldás akár a lehetőségeinkhez képesti lehető legjobbnak bizonyul. Ennek együttérző beismerése aktiválni fogja a zöld rendszert, hozzájárulva ahhoz, hogy még ezeket a kevésbé érett megküzdési stratégiákat is alkalmul használjuk fel az együttérzés gyakorlására és zöld rendszerünk fejlesztésére.

​

A mindennapjaimban figyelhetek arra, hogy milyen helyzetek aktiválják az egyes érzelemszabályozási rendszereimet? Melyek a külső és belső (pl. gondolatok) fenyegető tényezőim, amelyek a piros rendszeremet aktiválják? A pszichológiai jóllétem mennyire függ a sikereimtől, milyen hangsúlyt kap a kék rendszer a kellemetlen érzelmeim szabályozásában? Mikor és hol tudom megtapasztalni azt a nyugalmat, hogy csak lehetek minden konkrét célért való küzdelem, és minden fenyegetettség nélkül, mikor aktiválódik a zöld rendszerem?