A gyógyulás folyamatát abban látja, hogy az ember belső világában levő részek: képességek, énrészek, gondolatok, érzelmek, vágyak, hozzáállások, emlékek, tapasztalatok stb. integrálódnak egy egységes egészbe. Nem ítélkezik ezen belső valóságok felett, nem nevezi őket jónak vagy rossznak, egészségesnek vagy betegnek, nem akarja eltüntetni egyiket sem, hanem a helyüket megkeresni a nagy egészen belül. 

Az emberre bio-pszicho-spirituális lényként tekint, aki egy meghatározott kultúrában, társadalomban él, és kapcsolatban van a természettel. A maga összetett valóságában foglalkozik vele, kapcsolataiban szemléli, azt keresi, hogyan integrálódnak egységbe létezésének ezen síkjai.

Felhasználja a különböző terápiás irányzatok elméleti tudásanyagát és gyakorlati eszköztárát. Azt a mélyebb valóságot keresi, ami egyetemes, és amit a különböző irányzatok a maguk sajátos nyelvezetével és fogalomrendszerével fejeznek ki. Arra figyel, hogy hogyan jelenik meg ez a valóság egy adott klienssel itt és most. Milyen nyelvezet és milyen technika alkalmas arra, hogy hozzáférhetővé tegye a (f)elismert valóságot az adott terápiás kapcsolatban.

Nagy hangsúly fektetődik benne a terapeuta személyes munkastílusának kialakítására. Az elméleti tudásanyag és a technikai felkészültség integrálódik az egyes terapeuta személyes és szakmai életútjával, és ebből egy egyéni terápiás stílus születik meg. Ez az egyéni stílus a szakirodalom által nyújtott elméleti és gyakorlati elemeket kreatív és intuitív módon alkalmazza, nem előre meghatározott protokollokat követve. A kreativitás és intuíció fejlődéséhez hozzájárulnak a terapeuta személyes és szakmai életútjának tapasztalatai. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a kreativitás és intuíció vezeti mindennapi élethelyzeteiben, mint a terápiás munkájában.

A terapeuta munkásságában integrálódik a gyakorlat és a kutatás. Ez egyrészt úgy valósul meg, hogy a terapeuta folyamatosan követi a szakirodalomban leközölt kutatásokat és azoknak eredményeit beépíti saját gyakorlatába. Másrészt saját gyakorlatára is úgy tekint, mint kutatásra, érdeklődéssel figyeli, melyek a gyógyulást előmozdító tényezők, tapasztalataira reflektál, azokból következtetéseket von le, és ezeknek a következtetéseknek a mentén finomítja módszereit.