Az önbecsülés egy ítélet, amelyet saját értékességünkről hozunk. Ha értékesnek ítéljük magunkat, akkor kellemes érzelmeink lesznek önmagunkkal kapcsolatban, ha értéktelennek, akkor kellemetlenek. Az önmagunkkal kapcsolatos kellemes érzések fontos összetevői a boldogság állapotának.

A negatív önkritika önmagunkkal szemben kellemetlen érzelmeket hív elő. A magas önbecsülés hatékony védelmet nyújt a negatív önkritika ellen, mert önmagunkkal kapcsolatban kellemes érzelmeket fakaszt.

Mivel képes védelmet nyújtani a negatív önkritika ellen, sokáig úgy tekintettek az önbecsülésre, mint a legtöbb pszichés zavar gyógyszerére. Napjainkra azonban világossá vált, hogy az önbecsülés igencsak ellentmondásos és kétélű fegyver.

Ezt leginkább akkor értjük meg, ha belegondolunk abba, hogy általában akkor érezzük magunkat jónak, ha a számunkra fontos tulajdonságokban átlag felettiek vagyunk. Lehetetlen, hogy mindannyian átlag felettiek legyünk, ezért ha az önmagunk pozitív megítélését az átlagfelettiségre alapozzuk, homokra építünk: gyakran fogunk önmagunkkal kapcsolatban kellemetlen érzelmeket megélni.

Ráadásul amikor másokat magunknál rosszabbnak tartunk, azért hogy fenntartsuk önbecsülésünket, elszigeteljük magunkat tőlük, így pont az ellenkező hatást érjük el, mint amire vágyunk. Ez az elszigetelődés még több kellemetlen érzelmet ébreszt bennünk.

A boldogság nem a magas önbecsülést előidéző önmagunkkal kapcsolatos kedvező ítélettel (értelmi összetevő), hanem az ítélet által kiváltott kellemes érzelmekkel (érzelmi összetevő) függ össze. Ha boldogok akarunk lenni, érdemes keresnünk egy olyan pszichés jelenséget, amely egy ilyen ítélet nélkül is képes önmagunkkal kapcsolatos kellemes érzelmeket előidézni. Itt jelenik meg az önegyüttérzés szerepe.

Az önbecsüléshez képest az önegyüttérzés szilárd talajnak bizonyul. Az önegyüttérző ember teljesítményétől és képességeinek másokhoz mérésétől függetlenül kellemes érzelmekkel van önmaga iránt. Önmagunkkal együttérezhetünk akár sikereink, akár kudarcaink vannak, akár átlag feletiek, akár átlagosak vagy átlag alattiak vagyunk. Önegyüttérzésünk alapja az emberi méltóságunk, amely teljesen feltétel nélküli.

Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene küzdenünk azért, hogy képességeinket fejlesszük, vagy hogy jól teljesítsünk az élet különböző területein, de érdemes arra törekednünk, hogy ne ezekből a külső szempontokból fakadjon az, ahogyan önmagunkkal kapcsolatban érzünk.

Ráadásul ha az önmagunkkal kapcsolatos érzelmeinket csupán a teljesítményünk határozza meg, akkor mindaz, ami életünkben a legnagyobb örömet jelentette elkezd kemény munkának tűnni, és ami élvezet volt, fájdalommá válik, mert jól akarunk bennük teljesíteni, és már nem önmagukért, hanem az általuk elérhető teljesítményért végezzük őket.

​

Az érzelemszabályozó rendszerek szempontjából azt mondhatjuk, hogy az önmagunkkal kapcsolatos érzelmeink önkritika esetén a piros, önbecsülés esetén a kék, az önegyüttérzés esetén a zöld rendszerből fakadnak. Amikor kritikusak vagyunk önmagunkkal, belső fenyegetettséget élünk át, a piros rendszerünk aktiválódik és kellemetlen érzelmek jelennek meg.

Amikor lendületben vagyunk, hogy teljesítményeket érjünk el, a kék rendszerünk működik.

Amikor feltétel nélküli elfogadással, gyöngéden érzünk együtt önmagunkkal a zöld rendszerünk működik.

Mindháromnak megvan a maga létjogosultsága, ám akkor vagyunk egészséges egyensúlyban, ha hosszú távon a zöld rendszerünk határozza meg az érzelmeinket, és szabályozza a másik két rendszer működését.

Az önmagunkkal kapcsolatos érzelmeinkre is érvényes az, hogy kellemes érzelmek mind a kék, mind a zöld rendszerből fakadhatnak, és gyakran nem is olyan könnyű őket megkülönböztetni egymástól. Amikor valamiben kudarcot vallunk, vagy kevesebbnek bizonyulunk, mint embertársaink, piros rendszerünk aktiválódik. Ekkor derül ki, hogy az önmagunkkal kapcsolatos kellemes érzelmeink főként a kék vagy főként a zöld rendszerből forrásoztak.

A kék rendszer kellemes érzelmeit a kudarcok nyomán megjelenő kellemetlen érzelmek könnyen elsöprik, de a zöld rendszer által szabályozott önmagunkkal kapcsolatos kellemes érzelmek kudarcok esetén is meg tudják akadályozni, hogy a csalódottság és az önkritika örvényei lehúzzanak.

​

Megkérdezhetjük magunktól, hogy miből forrásoznak az önmagunkkal kapcsolatos kellemes érzelmek.