Jelenleg kapcsolatfókuszú integratív pszichoterápiában képződöm, és ez mélyen meghatározza azt a módot, ahogyan a segítő beszélgetésre tekintek, legyen az pszichoterápia, pszichológiai tanácsadás, életvezetési tanácsadás, mentálhigiénés segítő beszélgetés, lelkigondozás, lelkivezetés stb. A meglévő különbségek között a kapcsolat minőségét látom a közös gyógyító, változást előmozdító tényezőnek.

Az általam bemutatott látásmód a változás folyamatának egy szeletét hangsúlyozza, nem ad teljes képet. Mégis, tudatosan döntök úgy, hogy ezt hangsúlyozzam, mert lényegi elemnek tartom.

​

Minden segítő kapcsolat legalapvetőbb feladatának azt tartom, hogy idegrendszerünk szintjén fejlődjön az érzelemszabályozásunk. Ez az érzelemszabályozás csecsemő- és gyermekkorunkban fejlődik az édesanyánkkal (vagy elsődleges gondozónkkal) való kapcsolatunkban. Bármennyire is szeretetteljes, gondoskodó, válaszkész is legyen egy édesanya, mindig marad kisebb-nagyobb része ennek az érzelemszabályozás tanulási folyamatnak, ami ott és akkor gyermekkorban nem valósul meg.

Ebből a hiányból fejlődnek ki aztán a külső életkörülmények hatására a különböző nehézségek, lelki problémák, zavarok. Ez a hiány bármely életszakaszban pótolható, és gyakran nincs is szükség szakember segítségére. Meghitt, szeretetteljes emberi kapcsolataink gyógyítóan hatnak idegrendszerünk síkján azáltal, hogy bennük gyakorolhatjuk az érzelemszabályozást.

​

Ám vannak olyan élethelyzetek és vannak olyan mély hiányok, ahol szükségessé válik szakember segítsége. A segítő szakemberekre úgy tekintek, mint akik a terápia biztonságos és mesterséges keretei között céltudatosan megteremtik azt a közeget, a terápiás kapcsolatnak azt a terét, amelyben az érzelemszabályozás gyakorlódhat. 

Ennek a folyamatnak három szakaszát különítem el:

​

1. Egy biztonságos tér megteremtését, amelyben a kliens megélheti, hogy megtartva van, hogy hordozva van, hogy megélheti azt, ami a belső világának része. Itt  a kliensnek nem kell szégyellnie magát semmi miatt, ami a külső vagy belső valóságához tartozik.

2. Ebben a biztonságos térben a kliens kapcsolatba kerülhet saját belső folyamataival. Megélheti őket az "itt-és-most"-ban a segítő szakember jelenlétében. Együtt lehetnek a kliens valóságánál. Azáltal, hogy ez a valóság megjelenhet, teret kaphat egy ítélkezésmentes közegben, lassan változásnak is indulhat.

3. A harmadik szakasz a megértés szakasza. A biztonságos közegben megélt belső folyamat az értelem szintjén is értelmezhetővé válik. Feltárulnak a mintázatok, az erősségek és hiányosságok. A lehetőségek a változásra és változtatásra. Mindaz ami az értelem síkján megfogalmazhatóvá válik nem meddő elméleti fejtegetés többé, mert megelőzte a tapasztalat, a kliens kapcsolatba került saját tapasztalatával érzelmei, belső képei és testérzetei szintjén.

 

A folyamat fő hatótényezője a kapcsolat. A segítő kapcsolat által nyújtott biztonságos tér, amelyben a változás elindulhat. A különböző terápiás technikák pedig ahhoz járulnak hozzá, hogy ebben a biztonságos térben hozzáférhetővé váljanak a tapasztalatok, az egészséges és sebzett énrészek (f)elismerhetővé váljanak, és elkezdjenek egymással párbeszédbe lépni. 

 

Ennek érdekében a beszélgetésen, a szókráteszi dialóguson kívül, elengedhetetlennek tartom a különböző vezetett imaginációs-, a testérzékelő- és légző-, mindfulness és önegyüttérzés meditációs gyakorlatok használatát. Ezek a technikák lehetővé teszik a tapasztalattal való gondolatoknál mélyebb síkon való találkozást. 

Olyan idegrendszeri folyamatokat indítanak el, amelyek hozzájárulnak az érzelemszabályozás gyakorlásához.