Egy olyan technikát szeretnék bemutatni, amelyet az együttérzés fókuszú terápiás üléseken alkalmazunk.

Bár egy terápiás kapcsolatban a legbiztonságosabb, ez a módszer használható otthon is, egyénileg elvégzett gyakorlatként. Az viszont fontos, hogyha olyan mély érintődést váltana ki, ami felkavar, keressünk meg egy szakembert, vagy legalább egy családtagot, jó barátot, aki együttérzéssel meg tud hallgatni.

Ez a technika egy pszichodramatikus gyakorlat ötvözése az együttérzés fókuszú terápia sajátos elemeivel. Abból indul ki, hogy bensőnkben többféle hang szólal meg, és ezek a belső hangok megszemélyesíthetőek. Ez nem jelenti azt, hogy többszörös személyiséggel vagy tudathasadással küzdenénk, a belsőnk összetettsége az emberi természetünk sajátossága. Következik idegrendszeri működésünkből, következik abból, hogy agyunk több része összehangoltan határozza meg azt, akik vagyunk. Ennek az összhangnak a segítésére nagyonis alkalmasak az ilyen gyakorlatok, hiszen segítenek belső hangjaink ellentmondásosságától távolságot vennünk, ebből a távolságból gyermeki kíváncsisággal, érdeklődően ránéznünk, és együttérzéssel átölelnünk, teret adnunk nekik, hogy kifejezzék önmagukat, szükségleteiket.

Ez a gyakorlat abban segít, hogy integrálni tudjuk önkritikus részünket lényünk egészébe.

Az önkritikus részünk tele van ellentmondásokkal: hosszú távon ártalmasan hat ránk, bár célja, hogy segítsen nekünk. Szeretné fenntartani önbecsülésünket, társadalmi elismertségünket, más emberek megbízhatóságába, jóakaratába és a világ biztonságosságába és igazságosságába vetett hitünket, motiválni akar céljaink elérésében, és megmenteni a kívülről-belülről ránk leselkedő veszélyektől.

Ahelyett, hogy agresszíven rá támadnánk, vagy azonosulnánk vele, elkezdhetjük megtanulni, hogyan viszonyulhatunk hozzá együttérzéssel. Ebben a folyamatban képzeletünk a segítségünkre siethet.

Elképzelhetünk egy színpadot, amelyen három szereplő van jelen. Akár nevet is adhatunk nekik. Amilyen részletesen csak tudjuk, elképzelhetjük, hogyan néznek ki, milyen a testtartásuk, milyen a hangszínük, milyenek a mozdulataik, arckifejezéseik, gesztusaik.

Az első jelenetben két szereplő jelenik meg. Az egyik a kritizált énünk a maga korlátaival, hibáival, hiányosságaival. Elképzelhetjük, hogy ott van a színpadon. A másik a kritikus énünk. Elképzelhetjük, hogy kritikus énünk elkezdi szidni a kritizált énünket. Hallhatjuk a szavait, a hangszínét, láthatjuk a mozdulatait, arckifejezéseit. Ha segít, akár el is játszodhatjuk, vagy lerajzolhatjuk. Ahogy elmondta a szerepét, megkérdezhetjük tőle, hogy hogy érzi magát. Aztán elképzelhetjük a kritizált énünket, beleérezhetünk abba, hogy milyen volt neki a kritikát hallania. Figyelhetünk testtartására, arckifejezésére. Megkérdezhetjük, hogyan érzi magát, és mit válaszolna a kritikus énünknek. Ha segít, akár őt is eljátszhatjuk vagy lerajzolhatjuk. Akár kitehetünk székeket is, és mikor melyikbe ülve, valamelyik belső szereplőnket jeleníthetjük meg felvéve testtartását, mozdulatait, hangosan kimondva a szavait. Engedhetjük, hogy párbeszédbe lépjenek, egymással elbeszélgessenek. Közben érdemes figyelnünk arra, hogyan érzik magukat. Fürkészhetjük a kritikus énünk érzelmeit. Megdöbbenhetünk azon, hogy bármennyire erősnek tűnjön, valójában ő is nagyon mélyen szenved.

Aztán második jelenetként elképzelhetjük, hogy színre lép az együttérző énünk. Először leül a kritikus énünk mellé, és azt mondja neki, és azt teszi vele, amire a kritikus énünknek itt és most szüksége van. Figyelhetjük a testtartását, mozdulatait, gesztusait, hangszínét. Hogyan hat mindez a kritkus énünkre?

Aztán a kritizált énünk felé fordul az együttérző énünk. Mire van a kritizált énünknek szüksége a részéről? Engedjük meg, hogy az együttérző énünk megtegye azt, amire kritzált énünknek szüksége van. Lehet ez néhány kedves szó, bátorítás, vagy akár egy érintés, ölelés. Aminek szükségét érezzük. Hogyan hat ez kritizált énünkre?

Elidőzhetünk ebben a tapasztalatban, engedhetjük, hogy az önegyüttérzésből fakadó mély belátások hassanak, elindítsák bennünk a gyógyulás folyamatát.