Minden segítő kapcsolat legalapvetőbb feladata az érzelemszabályozás fejlesztése az idegrendszerünk szintjén. Ez az érzelemszabályozás csecsemő- és gyermekkorunkban fejlődik az édesanyánkkal (vagy elsődleges gondozónkkal) való kapcsolatunkban.

Bármennyire is szeretetteljes, gondoskodó, válaszkész is legyen egy édesanya, mindig marad kisebb-nagyobb része ennek az érzelemszabályozás tanulási folyamatnak, ami ott és akkor gyermekkorban nem valósul meg. Ebből a hiányból fejlődnek ki aztán a külső életkörülmények hatására a különböző nehézségek, lelki problémák, zavarok.

Ez a hiány bármely életszakaszban pótolható. A terápia biztonságos és mesterséges keretei között céltudatosan megteremtődik az a közeg, a terápiás kapcsolatnak azt a tere, amelyben az érzelemszabályozás gyakorlódhat. 

​

A folyamat fő hatótényezője a kapcsolat. A segítő kapcsolat által nyújtott biztonságos tér, amelyben a változás elindulhat. A különböző terápiás technikák pedig ahhoz járulnak hozzá, hogy ebben a biztonságos térben hozzáférhetővé váljanak a tapasztalatok, az egészséges és sebzett énrészek (f)elismerhetővé váljanak, és elkezdjenek egymással párbeszédbe lépni. 

 

A terápiás kapcsolat biztonságos terében a kliens átéli azokat az érzelmeket, amelyeket a mindennapi életben nehezen tud kezelni. Megjelenik benne a szégyen, a harag, a félelem, a szomorúság, a csalódottság stb. Beindulnak azok az idegrendszeri folyamatok, amelyek ezeket az érzelmeket a test szintjén is érzékelhetővé teszik.

Az érzelemszabályozás hiányosságai abban állnak, hogy fejletlenek azok az idegrendszeri folyamatok, amelyek az előbbi érzelmek intenzitását olyan szinten tudnák tartani, amely még nem árasztja el a klienst. 

A terápia ezen utóbbi folyamatok fejlesztését tűzi ki céljául.

​

Ennek egyik útja maga terápiás kapcsolat. Hasonló folyamat zajlik le itt, mint ahogyan a csecsemő tanulja érzelmeit szabályozni. 

Amikor a csecsemő kellemetlen érzelmeket él át, az édesanyja tükörneuronjai segítségével érzékeli és bizonyos mértékig át is érzi ezeket az érzelmeket. Visszatükrözi, megjeleníti arckifejezésével, hangszínével, mozdulataival. Ezután az édesanya testében beindulnak azok az idegrendszeri folyamatok, amelyek megnyugtatják őt, és ezt a megnyugvást a csecsemő is érzékelni fogja saját tükörneuronjai segítségével. Ez az önmegnyugvás a tükörneuronok segítségével átvehetővé válik a csecsemő számára, úgy, hogy olyan idegrendszeri folyamatokat indít el benne, amelyek szabályozzák intenzív érzelmeit. Ezen folyamatokra önmagától a csecsemő nem képes, de az édesanyja önmegnyugtatását megtapasztalva, fokozatosan kialakulnak az ő idegrendszerében is.

​

Ehhez hasonlóan a terapeuta érzékeli a kliensét elárasztó kellemetlen érzelmeket. Megnyugtató idegrendszeri folyamatait használva lehetőséget ad a kliensének, hogy az tükörneuronjai segítségével fejlessze saját megnyugtató idegrendszeri folyamatait. 

​

Ez történik minden olyan alkalommal, amikor a kliens úgy beszél valamely őt érintő témáról, hogy közben át is éli azt, amiről beszél. Az itt és mostban megjelenő érzelmek olyan testi folyamatokat indítanak el, amelyek teret adnak az érzelemszabályozás gyakorlásnak.

​

Abban az esetben, hogyha a kliens érzelmileg távolságot tart a témától, amelyről beszél, a különböző imaginációs és testfókuszú gyakorlatok segíthetnek kapcsolatba kerülni a témájához kapcsolódó érzelmeihez. Mihelyst ezek az érzelmek tudatosulnak és megjelennek az itt és mostban, lehetőség nyílik az érzelemszabályozás gyakorlására. Ez az egyik terület, ahol a non-verbális technikák szükségesek.

​

Bármennyire is sérült legyen egy felnőtt az érzelemszabályozás tekintetében, az önmegnyugtatásért felelős idegrendszeri folyamatok, valamilyen mértékben, mint erőforrások léteznek benne. Ezek a folyamatok a különböző technikák segítségével bekapcsolódnak a terápiás kapcsolat biztonságos terében.

Ilyen technika lehet egy olyan emlék felidézése, amikor a kliens szinten tudta tartani az érzelmeit, egy olyan testérzet felidézése, amely az érzelemszabályozás közben tapasztalhatóvá vált, vagy egy olyan szimbólum keresése, amely kifejezi az érzelemszabályozás belső tapasztalatát. 

A terápiás kapcsolat itt és most-jában amikor megjelenik egy olyan érzelem, amelynek szabályzását jó gyakorolni, akkor a terapeuta feladata, hogy kapcsolatba hozza a kliensét azokkal az emlékekkel, szimbólumokkal, képekkel, testérzetekkel, amelyek az érzelmek szabályozásáért felelős idegrendszeri folyamatait indítják el.

​

A kliens ilyenkor megtapasztalja, hogy a szabályzásra szoruló érzelemért felelős idegrendszeri folyamatok egy időben működnek a megnyugatásért felelős idegrendszeri folyamatokkal.

A két folyamat hat egymásra, az érzelmek intenzítása csöken, és az érzelemszabályozásért felelős folyamatok fejlődnek.

A kliens idegrendszere érik.

​

A terapeuta saját érzelemszabályozása a tükörneuronok működésén keresztül segíti ezt a folyamatot azzal, hogy ráerősít a kliens már kialakulóban levő önszabályozó idegrendszeri folyamataira.

​

Miközben a terápiás folyamatban sok téma érintődik a beszélgetésekben, sokféle technika kerül alkalmazásra, mindezek mélyében a test szintjén az érzelemszabályozásért felelős idegrendszeri folyamatok fejlesztése történik.